Az Aikido harcművészet, tágabb értelemben véve szellemi Út (do). Ebből adódóan két részből - gyakorlatból és elméletből - áll, mely ugyanannak a valóságnak két, egymást kiegészítő és egymástól függő oldala.
Ezért az Aikido fokozatos elsajátítása csak erőfeszítést igénylő rendszeres gyakorlással valamint az alapelvek és természeti törvények tanulmányozásával, a világ titkait kutató, nyitott elmével érhető el.

„Csak odaadó gyakorlásod révén keltheted életre az Aikido misztériumait.”

„Elmélkedj a világ működésén, hallgasd meg a bölcsek szavát, és fogadj magadba mindent, ami jó. Erre alapozva tárd ki a belső kapudat az igazság előtt.”

Folyamatos edzés nélkül az Aikido pusztán elméleti, intellektuális ismeret, öncélú agytorna marad, amely önmagában nem visz előre az Úton.
A budo szempontjából ugyanilyen kevés értelme van a mechanikus, minden értelmet mellőző fizikai edzésnek, mert ez a testedzés kategóriába süllyeszti az Aikidot.

„Ősidők óta
tanulás és bátorság
az Út pillére.
Eddz, hogy tested és lelked
bíz' megvilágosodjon!”

Az internet és a könyvek tehát nem helyettesítik a rendszeres, dojoban folytatott edzéseket, viszont remekül kiegészítik és elméleti támpontot adnak a fizikai gyakorlat tudatosításához.

Az Aikido irodalma napjainkban egy kisebb méretű könyvtárat is megtöltene. Éppen ezért a következő három téma tartalma nem a teljességre, hanem arra törekszik, hogy viszonylag tömören ragadja meg az Aikido „esszenciáját”.

Az Aikidoról általában

Ueshiba Morihei O-Senseiről, az Aikido alapítójáról

Az Aikido rövid története

„Mindig várakozással telve és örömmel gyakorold az Aikidot”


(Az idézetek „Az Út kézikönyvéből”, Ueshiba Moriheitől származnak)