A Misogi Aiki Dojo a MISOGI Aikido és Budo Egyesület szakosztálya és a Magyar Aikido-Kultúra Szakszövetséghez tartozó Tamura Aikido Vonal (elnök: Várszegi Rudolf, 5. dan) tagja. A dojo Molnár János (4. dan) MAKSZ-instruktor, HBSE-elnök technikai felügyelete alatt áll.

A szervezeti felépítésen alapuló, hierarchikus Aikido átadási lánc mesterei (a Misogi Aiki Dojo szempontjából):

Ueshiba Morihei O-Sensei (1883-1969) az Aikido alapítója Japán		Tamura Nobuyoshi shihan (8. dan) (1933-2010) O-Sensei közvetlen tanítványa Franciaország

Várszegi Rudolf sensei (5. dan) Tamura sensei tanítványa, a MAKSZ-TAV elnöke		Molnár János sensei (4. dan) Várszegi sensei tanítványa, a HBSE elnöke

A misogi szó megtisztulást, a test és a lélek megtisztítását jelenti, ami magában foglalja:
– a fizikai tisztaságot, mely a vízzel való megtisztulással érhető el;
– az energetikai tisztaságot, mely a ki áramoltatásának, a kokyu-gyakorlatoknak az eredménye;
– az érzelmek és gondolatok tisztaságát, amely az őszinte, teljes jelenléttel végzett edzésekből fakad, és az elmét világossá, nyugodttá teszi.

(A misogi mélyértelmű kifejtése megtalálható „Az Aikido esszenciája” és az „Aikido és a természet harmóniája” c. könyvekben.)

A DOJO TÖRTÉNETE

A Misogi Aiki Dojo 1997-ben alakult, és első edzéseinket az akkor indult Oktogon Dojóban tartottuk. A Misogi mellett a különböző szervezetekhez tartozó Víg Éva, Tosi és Kárászi Sándor is önálló csoportot vezetett . A szerény körülmények ellenére egy jó hangulatú társaság magja jött létre, melyből négyen (Becze Zsolt, Koczkás Józsi, Kriván Andi és Nagy Gyula) már danosok lettek - igaz Andi (fiatal kora miatt) Víg Évánál kezdett a Szamurájtörp gyerekedzésein, csak később csatlakozott a Misogihoz.

Az Oktogon Dojo 1 éves működés után - a lakók "áldásos" tevékenysége miatt - megszűnt, így a Misoginak is költöznie kellett. Víg Éva 5 percre az Oktogontól, a Lovag utcában - szintén egy pincehelyiségben - alakított ki egy dojót: a Paprika Dojót. Oda tettük át mi is a székhelyünket. Sajnos ez az edzőterem sem működhetett sokáig, mert a lakók itt sem szerették a "puffogásokat". A Paprika megszűnte után mindenkinek ismét új helyet kellett találnia.

A Misogi a Szentkirály utcai Spartacus edzőterembe kötözött, ahol évekig a tatami 1/3-án edzettünk (a függöny másik oldalán velünk párhuzamosan karate edzés folyt).
Még ebben a korszakban ismerkedtünk meg Jim Sorrentinoval, Saotome Mitsugi shihan egyik instruktorával, aki éppen ekkor Magyarországon járt. Rá egy évre a dojo szervezett egy edzőtábort az ő vezetésével. Jim ekkor adta át Saotome sensei "Takemusu Aiki" kalligráfiáját, amit a shihan a dojónak festett. A nyáron már egy kis csapat ki is utazott Franciaországba, Saotome sensei edzőtáborába. Utána még két nyáron részt vettünk a 10 napos Le Vigan-i edzőtáboron, ahol igen sokat tanultunk az Aikido technikai és szellemi oldalából.
A Spartacus már minőségi változást jelentett a körülmények tekintetében, ám ez sem maradhatott végleges, ugyanis az egész edzőtermet visszaadták korábbi tulajdonosának, a Pázmány Péter Kat. Egyetemnek - így az ottani tatamis terem is megszűnt.

Lassan az a szóbeszéd járta a dojóban, hogy ahová mi betesszük a lábunkat, az a hely hamarosan megszűnik :) Szerencsére a párhuzamos utcában, a Vörösmarty Gimnáziumban sikerült termet szerezni, csakhogy ott nem volt tatami. Ezért - a dojó pár lelkes tagjának kölcsönéből - megvettük az első 20-30 db szőnyegünket, ami már jelentős függetlenséget jelentett. Kb. két és fél évig "húztuk" itt is, aztán az iskolában egy gazdasági igazgató váltás miatt a terembér drasztikusan megemelkedett. Mivel az illetővel - nem csak a mi dojónk - nem tudott zöldágra vergődni, ismét új hely után néztünk.

Mostani helyünkre, a Baranyai téri gimibe ezután tettük át a székhelyünket, ami remélhetőleg már véglegesnek tekinthető (bár erre nem mernék mérget venni). Az évek során a tatami állományunk is szépen felfejlődött, jelenleg 124 m2-en edzünk.

Jópár éve hagyománnyá vált, hogy kora ősszel és tavasszal kimegyünk a természetbe dojó-edzőtáborba, ahol igyekszünk a természettel harmóniában eltölteni egy hétvégét, és főleg fegyveres technikákat gyakorlunk. A "törzshelyünk" Királyréten, a Börzsöny lábánál egy nomád menedékház lett, ahol nincs áram, nincs gáz stb., ám van erdő, patak, jó levegő és jó hangulat. 2009-től az ottani tulajdonosváltás miatt a Misogi táborok új helyszíne a festői Vérteskozma lett.
Emellett (ki-ki ideje és elkötelezettsége függvényében) látogatjuk a hazai edzőtáborokat (Tamura sensei, Savegnago sensei, Suga sensei, G. Steger sensei, Várszegi sensei, Molnár sensei, Makó sensei stb.).

Történetünkhöz az is hozzátartozik, hogy 2001-ben a dojónk meghívására hazánkban tartotta első edzőtáborát Giuseppe Ruglioni sensei, a Ki-Aikido európai vezetője. Utána még két alkalommal szerveztünk neki edzőtábort Budapesten; ezt követően az olasz mester meg is alakította magyarországi Ki-Aikido szervezetét. Ruglioni sensei a mi stílusunktól teljesen eltérő Ki-Aikidójával szintén nagy hatást gyakorolt aikidós fejlődésünkre.

A dojónk irányultságát, eddigi fejlődését döntően meghatározó külföldi mesterek közül ki kell, hogy emeljük a rendszeresen hazánkba látogató Suga Toshiro és Jaff Raji senseijeket - Tamura sensei franciaországi tanítványait -, valamint Giampietro Savegnago senseit, az európai Buiku Kai (Kobayashi Hirokazu shihan szervezete) technikai vezetőjét.
Bár alapvetően a Tamura-iskola technikai rendszerét és oktatási módszerét követjük, nyitottak vagyunk az Aikido másfajta megközelítéseire is, mert véleményünk szerint ezek csak mélyítik technikai tudásunkat és szélesítik a látókörünket.

Dojónkat leginkább az jellemzi, hogy jó a társaság, baráti a hangulat és kevés a merev szabály - mégis működik a természetes rend. Egy emberi értékeken alapuló közösséget igyekszünk megvalósítani, miközben a legfőbb, hogy szeretünk aikidózni.

A DOJO TAGSÁGA

A Misogi Aiki Dojo 10 éves, jubileumi edzésén készült felvétel (a régi és a jelenlegi misogisokkal) - középen, öltönyben Makó Ferenc sensei (4. dan).
"Tíz éve az Úton..." 2007. november 15.

A hakamások (haladók) magukról - fokozatok szerint, abc-sorrendben

Kárpáti Gábor Csaba 4. dan dojo-vezető		Az Aikidóval 1992-ben, már egyetemistaként találkoztam, de azt megelőzően, általános iskolás koromban 2 évig judóztam és 2 évig (kyokushin) karatéztam. Gimnáziumi éveimre már csak a foci és a zenehallgatás maradt. Aikidós "pályafutásom" közben egy évig tanultam kempót is, majd Szabó András kenshintől úgy 9 év alatt a kardvívás alapjait sajátítottam el. Az Aikidót a BME-n kezdtem Makó Ferenc (4. dan) és Vass Zoltán (3. dan) irányítása alatt. Később, mikor a közös edzéseik szétváltak, Makó Ferinél maradtam, de ellátogattam Molnár János (4. dan) edzéseire is. Az Aikido a kezdetektől fogva mély nyomot hagyott bennem. Talán ennek köszönhető, hogy 7 éves fennállása alatt az Aikido Magazin felelős szerkesztője voltam, illetve megalapítottam a Szenzár Kiadót, ami eleinte kizárólag Aikidóval és japán harci szellemmel kapcsolatos könyveket adott ki. 1997-ben hoztam létre a Misogi Aiki Dojót, később ezzel párhuzamosan a Hikari Dojót, ahol iaidó edzéseket tartottam (- a család és a vidékre költözés miatt azóta abbahagytam az iaidót). 1998-99-ben (BME-s társaimmal) elvégeztem az Aikido-edzői tanfolyamot. Jelenleg - több misogissal együtt - boxot is tanulunk egy régi barátomtól, Pirovits Árpitól, aki csütörtökönként jön le hozzánk, egy kis "továbbképzésre". Az Aikido gyakorlása és tanítása során fontosnak tartom a tudatosságot és a hatékonyságot, és úgy gondolom, hogy az Aikido lényege (az Aiki) nem a kötött formákban, hanem azok mögött rejlik. Ezt még nem sikerült megtalálnom, bár úgy érzem, az évek során valamivel közelebb kerültem hozzá. És amit még meg szoktak kérdezni: mind a 4 danvizsgámat Tamura sensei előtt tettem, Budapesten. "Civilben" nős vagyok, 3 kópé fiú apja - családommal a Velencei-tó közelében élünk. Az Aikido mellett asztrológiával foglalkozom, érdekelnek az ősi kultúrák és a magyar hagyomány, szeretem a természetet, a jófajta vörös bort és a keményebb zenéket.
Becze Zsolt 2. dan		Kisgyerekkorom óta sportolok, 10 évig versenyszerűen síztem. A természetes mozgás iránti igényem folyamatos, ezért különféle sportokat gyakoroltam. Az egyetem elvégzését követően 1995-től 1997-ig jógát tanultam, majd 1997 őszén egy barátom javaslatára csatlakoztam Kárpáti Gábor frissen indult dojójához. Az elmúlt több, mint 10 évben rendszeresen gyakoroltam és szükség szerint oktattam a kezdőket. 2002-2003-ban elvégeztem az Aikido-oktatói tanfolyamot. Az Aikido tanulása számomra egy folyamat, amely során egyre közelebb kerülök önmagamhoz. Az alapelvek gyakorlását a dojón kívül a hétköznapokban, munkám során is igyekszem alkalmazni. Lányommal és fiammal valamint párommal a Zsámbéki-medence egy kis településén lakunk a természet közelségében. Szabadidőmet kertészkedéssel, kirándulásokkal és barátaim körében töltöm. Igyekszem olyan rendezvények szervezésében részt venni, amely során az emberek közelebb kerülnek egymáshoz és a természethez.
Czoch András 2. dan		1996. ban kezdtem el a budóval foglalkozni, vagyis inkább ju-jitsut gyakorolni Nagymaroson Szépvölgyi Géza vezetésével. Ez idő alatt eljártam karate edzésekre is, de ez nem fogott meg. Majd a nagymarosi ju-jitsu dojónak nagy fordulata miatt (megszűntek az edzések egy időre) elkezdtem keresgélni, hogy hova tovább. Így találtam rá a Misogi Dojóra a Spartacusban 1999. őszén. 2000-ben Gábor vezetésével csatlakoztam a Hikari Dojóhoz, ahol kardforgatást tanultam. Jelenleg csak Aikido edzésekre járok. "Civilben" boldog ifjú apa vagyok! 2006 szeptemberében született meg első gyermekem, Levente.
Koczkás József 2. dan		Pályafutásomat gyerekként 8 év focival kezdtem. Itt kialakult a mozgás iránti vágyam, és megszoktam a rendszeres edzésre járást. Ezután 2 évet boxoltam, majd 1992-ben egy testőriskola révén megismerkedtem a judóval és a Jeet Kun Dóval. Itt hallottam először az Aikidórol. Hosszú szünet után, mozgáshiányomat próbálva kielégíteni, érdeklődni kezdtem az Aikido iránt. 1998 elején, egy szerencsés véletlen folytán, rátaláltam jelenlegi dojómra. Itt jó közösség mellett megismerkedtem az Aikidóval és annak szellemi oldalával, amely a hétköznapjaimat is új irányba terelte. Az Aikido által vezérelve reikit, arolót és szellemgyógyászatot tanultam. Jelenleg tovább tanulom és gyakorlom az Aikidót, utamat keresvén.
Kriván Andrea Gyopárka 2. dan		1996 nyarán, 11éves koromban találkoztam először az Aikidóval, egy természetvédelmi táborban tartott bemutató keretében. Megtetszett a mozgás és az ívek, így egy évig Jenes Ákos keze alatt tanulgattunk gurulni öcsémmel és néhány osztálytársammal a lakásunk előtti kertben. Komolyabban 1998 telén kezdtem neki az Aikido gyakorlásának. Kezdetben Újvári Józsihoz, később pedig Víg Évához jártam a Szamurájtörp csoportba. Éva Lovag utcai dojójának megszűnése után vezetett utam Gáborhoz a Misogi Dojóba. Az Aikido iránti lelkesedésem azóta is töretlen. S hogy az idő gyorsan telik, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az eltelt évek alatt egyetemistává nőtte ki magát a Dojo egykori legkisebbje, akit – ha nem is kézenfogva, de – Anyukája kísért minden edzésre. Legalábbis egy ideig :)
Mondik Attila 2. dan		Életem egy mozgásszegény korszakában, 2001-ben elhatároztam, hogy kipróbálok valami harcművészetet, mivel vonzott azok misztikussága, s mert úgy gondoltam, hogy az edzések segítenek karban tartani a testem. Az Aikidóra véletlenül esett a választásom, de már az első edzés után tudtam, hogy ez a választás nagyon szerencsés volt. Azóta is töretlen élvezettel járok az edzésekre, s az Aikido az életem mindennapi részévé vált: kardkézzel nyitom a lengőajtókat, s a barátaim már igencsak megelégelték azt, hogy néha ikkyókat, s egyéb aikidós technikákat szoktam rajtuk bemutatni.
Nagy Gyula 2. dan		Egy kedves barátom invitálására látogattam el 1997-ben az Oktogonnál lévő dojóba, hogy megtekintsek egy Aikido edzést. Úgy képzeltem, hogy leülök majd egy sarokba és végignézem, azt ugyanis tudtam, hogy az edzés mit jelent, de hogy az Aikido mit, arról fogalmam sem volt. Végül úgy alakult, hogy edzésruhát vittem és a szemlélődés helyett, aktív résztvevő lettem. Olyan dologra találtam rá, amit nem is kerestem, vagy talán az Aikido talált rám, nem tudom. Ennek már több, mint tíz éve, és az óta is az akkor alakult Misogi dojo tagja vagyok. Az eltelt idő alatt sok tapasztalatot szereztem és természetesen sokkal többet tudok az Aikidóról ma, mint a kezdetekkor. A kezdők oktatása során fontosnak tartom az alapok elsajátítását, a helyes tartás, a stabilitás, az egyensúly, a központ megtalálását és az alapmozdulatok precíz végrehajtását, ezek hiányában a további építkezés ingoványos talajra történik. Az Aikido egy érzés, mely minden gyakorlóban kialakul és megtapasztalja ennek nagyszerűségét. Mindez adódik mozdulatainak természetességéből, harmonikusságából, technikai változatosságából és mélyen gyökerező szellemiségéből. Saotome sensei egyik beszélgetésünkkor azt mondta: "Az Aikido a tenger, és én egy hal vagyok benne." Bevallom, én ezt még nem érzem, de azt biztosan tudom, hogy azt Aikido egy olyan tükör, mely mindig hiteles képet mutat, még akkor is, ha olykor mást szeretnénk látni benne.
Lakat Róbert 1. dan		2000-ben kezdtem el az Aikidót tanulni, sok év nekikészülés után. A fő indítóerőt a Seagal filmekben látható akciók jelentették. Kíváncsi voltam, hogy ez valóban működik e. A "szokásos" ütemtervnek megfelelően tettem le a vizsgákat. A technika gyakorlása során jöttem rá arra, hogy az Aikido több, mint pusztán a technika gyakorlása: életforma.
Stoia Csaba 1. dan		1997-ben kezdtem el Veszprémben az egyetemi éveim elején Aikido edzésekre járni Ritteródesz Adriánhoz, minden harcművészeti előképzettség nélkül (egy rövid kick-box időszakot leszámítva). Először az a gondolat fogott meg, hogy az Aikido a támadó energiáját használja fel a védekezésre, de hamarosan rájöttem, hogy ez a harcművészet ennél sokkal több. Később, még az egyetemi éveim alatt elkezdtem az iaidót is gyakorolni a Hikari Dojóban, ahol is megismerkedtem Kárpáti Gáborral. Az egyetemi befejeztével hazaköltöztem Budapestre, és azóta a Misogi Dojóba járok Aikido edzésekre - az iaidót azóta már abbahagytam. Nagyon hamar nem csak edzésként és önvédelemként tekintettem az Aikidóra, hanem egyszerűen az életem részévé vált a gyakorlása. Számomra az élet egésze benne rejlik a születéstől kezdve a küzdésen és az örömökön át az elmúlásig.
Vuts József 1. dan		2000-ben kezdtem el aikidózni, akkor, amikor felkerültem vidékről Budapestre, hogy belevágjak az egyetembe. Azóta eltelt több, mint hét év, de még mindig ugyanolyan lelkes vagyok, mint az elején. Az utóbbi években egyre jobban elkezdett érdekelni a hatékonyság, ezért kezdtem el ju-jutsura járni. Szerencsére mostanában a dojónkban is lehetőség nyílt egy kicsit "konkrétabb" technikák gyakorlására: boxleckéket lehet venni. Így lehet ötvözni a lágy és a keményebb mozgásokat, meg lehet keresni a közös pontokat. Azt hiszem, más harcművészetek megismerése segít kialakítani egy olyan képet, ami közelebb visz az Aikido megértéséhez.
Papp Rege Sugárka 1. dan		Elsős egyetemistaként, 1998-ban jártam először Aikido edzésen, ahova az egyik barátom rángatott el, mert kis dojójuk a csekély érdeklődés miatt megszűnőben volt. Úgy vélte, öröm lenne személyemmel növelni a tagszámot. Mire rábeszélt arra, hogy ne csak látogatóként legyek jelen, hanem aikidókaként is, megszűnt az a dojo és meglepetésünkre ugyanazon a helyen és ugyanabban az időpontban éppen Kárpáti Gábor tartott Aikido edzéseket. Hát csatlakoztunk. Az évek folyamán voltak időszakok, amikor a harcművészet háttérbe szorult, de néhány éve egyre fontosabb szerepet tölt be életemben. Ennek köszönhetően már harmadik éve járok az Aikido mellett ju-jitsura is.
Tóth Zoltán 1. dan
Földi Zoltán 1. kyu
Puskás András 1. kyu
Király Tamás 2. kyu		Az én eddigi "aikidos pályafutásom" 2003 szeptemberében kezdődött, mikor is végre sikerült rászánnom magam, hogy elmenjek megnézni egy edzést. Sajnos elég későn sikerült megérkeznem az edzésre, de az a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy magával ragadjon a Misogi Dojo "szelleme". Azóta rendszeresen járok edzésre, 2007 decemberében tettem sikeres vizsgát 2. kyu fokozatból. Az Aikido gyakorlásával türelmet tanultam és harmóniát kaptam, amiért nagyon hálás vagyok. Egyéb "mozgásaim": sok évig bicikli, 5 évig egyetemi focicsapat, síelés, goju-ryu karate, falmászás. Civilben frissen nősült (2008.04.19.) majdnem programozó, okleveles svédmasszőr vagyok, de még keresem a helyemet. 2008 januártól Veszprémben élek, így azt hiszem én vagyok a legtávolabbról (ha nem is minden) edzésre járó dojo-tag :)
Gaál Oszkár 2. kyu
Visky Balázs 2. kyu